Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


József Attila
 
József Attiláról szólva nem elég azt mondani, hogy ellentmondásokban bõvelkedõ életútja volt, mert az volt szinte nemzedéke valamennyi jelentõsebb tagjának is - ezt mérte rájuk a sors: a nagy világégést követõ kiútkeresés összes kényszerességével és bizonytalanságával. A korán árvaságra jutó József Attila azonban mintha a többieknél is sebezhetõbb és kiszolgáltatottabb lett volna. A fõ esztétikai mûvében „világhiány”-nak nevezett állapot számára személyes élmény volt és maradt. Hiába próbált közösséghez tartozni vagy a szerelemben megkapas1905zkodni. „Légy, ami lennél: férfi” - írta, teljesíthetetlen feladatként élve meg a felnõtté válást. Attól, hogy Horger Antal nyelvész professzor a szegedi egyetemrõl eltanácsolta, máshol - egy másik egyetemen - nemcsak folytathatta, de be is fejezhette volna tanulmányait. Õ azonban ragaszkodott a kiûzetés parancsához: kiválasztottsága zálogának tekintette.
 
Gyermek- és ifjúkora
 
1905. április 11-én született Budapesten, a Ferencvárosban, a Gát utca 3-as számú házban. Apja, József Áron, szappanfõzõ munkás; édesanyja, leánykori nevén Põcze Borbála, szabadszállási parasztlány. A családfõ 1908. július 1-én eltûnt; családja úgy tudta, hogy kivándorolt Amerikába, valójában Romániába ment. A három gyermekével magára hagyott asszony napszámos munkát vállalt, úri házakhoz járt mosni, vasalni, takarítani, mégsem tudta gyermekeit eltartani. Az albérleti díjakat sem bírta kifizetni, állandó költözködésre kényszerültek. 1910 tavaszán Etus és Attila az Országos Gyermekvédõ Liga jóvoltából Öcsödre Gombai Ferenc parasztgazda házához került. Az ellátás fejében a házi munkában segédkeztek.
 
József Attila az öcsödi református elemi iskolában kezdte meg tanulmányait, az 1911-1912-es tanévben. 1912 júniusában a két testvér hazatért. Anyjukat munka közben súlyos baleset érte, s félretett kis pénze hamar elfogyott. A család a külváros nyomorgó szegényeinek életét élte. A kisiskolás Attila próbálkozott a kenyérkereset szabályos és szabálytalan eszközeivel.
 
Jolán, a legidõsebb testvér elvégezte a polgári iskolát és a Bõrklinikán kapott állást. A két testvér 1914 elsõ felében egy ízben összeveszett - Attila ekkor kísérelt meg elõször öngyilkosságot: lúgkõvel akarta magát megmérgezni, de tévedésbõl keményítõt ivott. 1914 végén jelentkeztek a Mama betegségének elsõ jelei; kiderült, hogy méhrákja van. Az 1916-1917-es tanévben Attila az Üllõi úti polgári iskolába iratkozott be. 1918 júliusában Etel és Attila Makai Ödön segítségével, a Károly király gyermeknyaraltatási akció keretében Abbáziában üdült. A Tanácsköztársaság elsõ napjaiban Makai - családja tiltakozása ellenére - feleségül vette Jolánt, lemondott állásáról a Magyar Banknál, és önálló ügyvédi praxisba fogott. 1919 nyarától a Mama már nem kelt föl az ágyból, õsszel fölvették a Telep utcai szükségkórházba, itt töltötte utolsó napjait. József Attilát Szabadszálláson érte a hír, hogy édesanyja meghalt.
 
Az árván maradt testvérek a Makai házaspár Lovag utcai lakásába költöztek. Makai a rokonok megtévesztésére Etust szobalányként, Attilát annak testvéreként mutatta be. A cselédszobában laktak, és idegenek elõtt sógorukat „doktorurazniuk” kellett, Jolánt pedig Lucie-nek szólítaniuk. 1920 júniusától nagykorúságáig Makai Ödön lett József Attila gyámja. 1920 nyarán hajósinas az Atlantica Tengerhajózási Rt. Vihar, Török és Tatár nevû vontatógõzösein. 1920 júliusában magánvizsgát tett a polgári iskola IV. osztályából. Gyámja beiratta a makói magyar királyi állami fõgimnáziumba, itt indult költõi pályája.
 

1922 decemberében megjelenik elsõ önálló verseskötete, a Szépség koldusa (1922) is, egy szegedi nyomdász-kiadó vállalkozásában. A tizenhét éves diák nem akármilyen indulást tudhat magáénak: a Szépség koldusához Juhász Gyula írt elõszót, az ifjú szerzõt „Isten kegyelmébõl való költõ”-ként ajánlva az olvasók figyelmébe. A késõbbi életút ismeretében szinte profetikusnak tûnnek szavai: „Emberek, magyarok, íme a költõ, aki indul, magasba és mélybe: József Attila, szeressétek és fogjátok pártját neki!”

 

 

A felkészülés évei
 
1923. január 10-én kilépett a gimnáziumból. Makai Ödön, amikor errõl a lépésrõl tudomást szerzett, beszüntette anyagi támogatását, hogy gyámfiát „jobb útra” térítse.
 
Espersit Jánosnál kap lakást, olykor más barátainál húzódik meg. Kizárólag a költészetnek akar élni. Gyakrabban utazik Szegedre. Költõi pályájának legtermékenyebb évei ezek: versei számát tekintve 1922 és 1925 között írta mûveinek mintegy felét. Más költõkkel szemben, akik hosszabb-rövidebb tanulóidõ után megtalálják saját hangjukat s elszakadnak a követett mintáktól, József Attila akkor sem hagy fel az utánzással és az imitációval, amikor pedig már kikísérletezte saját hangját.
 
Az életmû felõl nézve ez a félévtized: a felkészülés idõszaka. A Kékmadár nevû folyóirat október 19-i számban látott napvilágot a Lázadó Krisztus címû verse, amely ellen elõbb a Kelet Népe intézett éles támadást, majd 1924 elején az ügyészség indított miatta istengyalázási pert. József Attilát elõbb nyolc hónapi fogházra és 200.000 korona pénzbüntetésre ítélték, késõbb a Tábla nyolcról egy hónapra csökkentette az elzárás idejét, végül a Kúria 1925. március 4-én fölmentette õt. Az ítélettel a sajtó sokat foglalkozott, a per nyomán vált neve szélesebb körben ismertté.
 
1924 májusában már újabb verseskötet kiadását tervezi, méghozzá Lázadó Krisztus címmel. Bekapcsolódik a fõváros irodalmi életébe. Könyvügynökként dolgozik, majd néhány hónapig a Mauthner-féle magánbankház tisztviselõje. A család és a barátok szavára hallgatva beiratkozik a szegedi egyetemre: 1924. szeptember 13-tól a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem magyar-francia-filozófia szakos hallgatója. Sokat nélkülözik, sokszor ismerõsei látják el élelemmel. Októberben A villámok szeretõje címmel tervezi második verseskönyve kiadását, ami utóbb Nem én kiáltok-ra változik, s már karácsony után megjelenik.
 
1925. március 25-én a Szeged címû lapban megjelent a Tiszta szívvel címû költeménye, ami újabb fordulathoz vezetett a költõ életében. Egy másik lap, a Szegedi Új Nemzedék azonnal nekirontott a Szegednek, s föltehetõen innen szerzett a versrõl tudomást Horger Antal nyelvész professzor, egyszersmind az egyetem dékánja, akit oly mértékben fölháborított a „Nincsen apám, se anyám, / se istenem, se hazám” nihilistának vélt gesztusa, hogy szükségét érezte a költõt március 30-án magához rendelni és két tanú jelenlétében „eltanácsolni” az egyetemrõl. Horger fenyegetését József Attila nemcsak életre szóló sérelemként élte meg (amiért 1937-ben írt Születésnapomra címû, játékos-hetyke versében vett elégtételt), hanem olyan, a hivatal súlyát maga mögött tudó tiltásként is, ami örökre elzárja elõle a pedagógusi pályát Magyarországon.
 
Májusban befejezte ugyan a második szemesztert, de otthagyta a szegedi egyetemet. Pesten tagja lett a Vági-féle Magyarországi Szocialista Munkáspártnak. A Makai családban elmérgesedõ állapotok elõl albérletbe menekült.
 
Október elsõ napjaiban Bécsbe utazott. A Collegium Hungaricum igazgatója, Lábán Antal vette pártfogásába, tanítványokhoz juttatta. Beiratkozott a bécsi egyetemre. Nagy érdeklõdéssel olvasta a marxizmus klasszikusait és az anarchistákat; gyakran kereste fel a magyarok látogatta kávéházakat, személyes ismeretséget kötött Kassák Lajossal és Németh Andorral, 1926 elején pedig a különféle politikai irányzatokhoz tartozó emigránsokkal: a kommunista Landler Jenõvel, Lukács Györggyel és Balázs Bélával, a liberális Lesznai Annával, Hatvany Lajossal és Ignotusszal.
 
1926 nyarán Németh Andor társaságában tért haza Magyarországra. Ekkor került közelebbi kapcsolatba Nagy Lajossal is. Szeptemberben Bécs érintésével Párizsba utazott, itt érte a hír, hogy közben a Nyugat 1926. szeptember 15-i számában megjelent Ignotus Vers és verselés címû cikke, ahol újraközölte és méltatta a Tiszta szívvel címû költeményt. Utóbb Hatvany Lajos is úgy nyilatkozott e versrõl, hogy ebbõl „fogják megismerni a kései korok, hogy mi történt az összeomlás utáni szerencsétlen nemzedékkel”.
 

Párizsi tartózkodása idején is folytatta a Bécsben megszokott bohém, nélkülözésekkel teli életmódját. Nagy lendülettel tanult franciául, november 12-én iktatták be a Sorbonne egyetemi polgárai közé. Ekkor már az anarchista mozgalommal rokonszenvezett: tagja lett az Union Anarchiste-Communiste-nak. 1927 elején kapcsolatba került a Francia Kommunista Párt magyar szekciójával. Elmélyülten tanulmányozta François Villon költészetét. Március 12-én szerepelt a frissen alapított Esprit Nouveau nevû folyóirat estjén. Június végén közel két hónapot töltött a francia Riviérán, Cagnes sur mer-ben, egy Nizza közelében fekvõ faluban. 1927 augusztusában nagy tervekkel tért haza Magyarországra. Beiratkozott a budapesti egyetem bölcsészkarára (itt is két szemesztert járt végig) és Nincsen apám se anyám címmel készült kiadni harmadik verseskönyvét.

 

A Vágó Márta-szerelem
 
József Attila 1927 õszén került közelebbi ismeretségbe nemzedéktársaival, ekkor lett barátja Illyés Gyula is. 1928 elején mutatták be õt Vágó Mártának, a kiváló közgazdász Vágó József lányának, s nagy szerelem szövõdött közöttük. Márta révén szorosabb kapcsolatba került a polgári radikális, illetve liberális körökkel: Vámbéry Rusztemmel és másokkal. Egyáltalán nem túlzás e szerelem egyik motivációját a költõ szellemi nevelõdésében látni. Márta, aki az elõzõ évben a heidelbergi egyetemen Karl Jasperst, az egzisztencialista filozófia egyik vezéralakját hallgatta, igen nagy hatással volt József Attilára: õ hívta fel a költõ figyelmét a szociológia jelentõségére és Bergson intuicionista filozófiájára is. A Márta-szerelemnek s az abban lappangó szociális feszültségeknek egyik dokumentuma az 1928 nyarán írt Klárisok címû vers, e költõi korszakának talán legtökéletesebb alkotása.
 
Már házasságukat tervezgették (a költõt be is ajánlotta Vágó József a barátai által alapított Magyar Külkereskedelmi Intézet Rt-hez francia levelezõnek), amikor szeptember elején Márta hosszabb idõre Londonba utazott, részben hogy kitanulja a szociális gondozói szakmát, részben mert a lány szülei ily módon akarták próbára tenni a fiatalok szándékának komolyságát. 1929 végéig tartott intenzív levelezésük; szerelmüket végül nem a távolság gyõzte le, hanem hogy Márta belátta: József Attila alkalmatlan a folyamatos hivatali munkára, képtelen megfelelõ körülményeket biztosítani a családi élet számára. A költõ úgy próbálta kompenzálni szerelmi kudarcát, hogy a köztük lévõ társadalmi különbséggel magyarázta: „Egy jómódú leányt szerettem, / osztálya elragadta tõlem” - írta Végül címû verse átdolgozott változatában (1930). Az 1929 februárjában megjelent verseskötetét, a Nincsen apám se anyámat Vágó Józsefnek ajánlotta.
 
A közösségkeresés évei
 
A következõ félévtized a költõ közösségkeresõ próbálkozásainak idõszaka. Tartozni akart valahová, akárcsak legtöbb nemzedéktársa, akinek gyermekévei a háború, a forradalmak és az ellenforradalom nagy történelmi ingamozgásai közepette teltek el, s a húszas évek derekán-végén kezdte írói pályáját. József Attila egyre jobban elmerül a különféle politikai csoportosulásokban, minden földi baj átfogó magyarázóelvének az osztályellentéteket téve meg s gyógymódnak ezek kiküszöbölését.
 
1928 õszén került kapcsolatba a Bartha Miklós Társasággal, mely a Szabó Dezsõ és Móricz Zsigmond nyomdokain haladó, paraszt-orientációjú fiatal értelmiségiek szervezete. 1929 februárjában már mint a Társaság tagja vett részt annak nagy visszhangot kiváltó Magyar Föld-estjén. Korábbi anarchista beállítottságán túllépve most a falu-központú népi gondolat irányába tájékozódott; ebben a szellemben született az 1930 tavaszán Fábián Dániellel közösen írt Ki a faluba címû röpirata, melyben a népi írók mozgalmát elõlegezõ programot vázoltak fel.
 
Ezzel párhuzamosan, 1929 végétõl munkatársa Bajcsy-Zsilinszky lapjának, a nemzeti fajvédõ Elõörsnek. Nádass Józsefnek a Nincsen apám se anyám kötetrõl adott kedvezõ bírálatát követõen jó kapcsolata alakult ki a kolozsvári marxista folyóirat, a Korunk szerkesztõségével. 1930. szeptember 1-én Nagy Lajos és Agárdi Ferenc társaságában õ is ott van a nagy budapesti munkástüntetésen. 1930 õszén tagja lesz az illegális kommunista pártnak, s a proletárforradalom „nyelvére” írja át korábbi verseit.
 
A mozgalomban ismerkedik meg Szántó Judittal, akivel 1930 végén összeköti életét. Novemberben több társával együtt kilép a jobbra tolódó Bartha Miklós Társaságból. Hamarosan bekapcsolódik a névleg szociáldemokrata, valójában kommunistákkal szimpatizáló Jaurès-munkaközösségbe. 1931 márciusában jelenik meg a Döntsd a tõkét, ne siránkozz címû verseskötete, melyet a hatóság elkoboz, s a Szocialisták címû verse miatt osztály elleni izgatás vádjával eljárást indítanak (a költõt végül nyolc napi elzárásra ítélik, de a büntetést három évre felfüggesztik).
 
1932 februárjában ismét tagja lesz a most balra forduló Bartha Miklós Társaságnak. Április folyamán õ is bekapcsolódik a Halálbüntetés Ellenes Szövetség munkájába. Fölkérik egy kommunista orientációjú folyóirat indítására, júniusban meg is jelenik a Fejtõ Ferenccel közösen szerkesztett Valóság elsõ és egyetlen száma - a költõ által írt Egyéniség és valóság címû tanulmány közmegbotránkozást vált ki mozgalmi körökben. Részt vesz az illegális kommunista párt letartóztatott vezetõinek, Sallai Imrének és Fürst Sándornak statáriális bíróság elé állítása elleni tiltakozó akcióban, amiért újabb pert akasztanak nyakába és pénzbüntetésre ítélik. Októberben megjelenik a Külvárosi éj címû kötet, melyet a kommunista befolyás alatt álló fórumokban élesen kritizálnak. Hasonló elutasításban részesítik az Új Harcos nevû folyóiratban közzétett hozzászólását az ott folyó „népfront-vitához”, melyben a szociáldemokratákkal való összefogást sürgeti. 1933 végén, 1934 elején a budapesti pártszervezet értesíti tagjait, hogy József Attila nem tagja a pártnak, a kapcsolatot meg kell szakítani vele.
 
József Attila életútja tehát különösen mozgalmas és rapszodikus: hirtelen fordulatok, kitárulkozások és bezárulások sorozata, melyek nyugtalan hõsét a megtapasztalás és a próbatétel szinte kényszeres szomja hajtja. Nem meglepõ, hogy váratlan fordulataival még a hozzá közel állókat is zavarba hozta. De politikai vargabetûi együttvéve sem jártak olyan súlyos következményekkel, mint az, hogy Babits Mihályt megsértette. A Nyugat 1929. december 1-i számában Németh László tollából vállveregetõ kritika jelent meg a Nincsen apám se anyám címû kötetrõl, amiért a költõ elsõsorban Babitsot hibáztatta. Babits ellen hangolta az is, hogy szolidaritást vállalt korábbi pártfogójával, Ignotusszal. E sérelmeket kívánta József Attila viszonozni, amikor közzétette A Toll címû lap 1930. január 10-i számában „tárgyi kritikai tanulmány”-át Babits Mihály új, Az istenek halnak, az ember él címû verseskötetérõl (ezt utóbb különlenyomatként is terjesztette).
 
A megbírált könyv nem a legsikerültebb mûve szerzõjének, s a kritikai észrevételek nagyrészt meggyõzõek, de a bírálat durva hangneme, s fõként hogy az idõsebb pályatársat fölényes kioktatásban részesíti, méltán váltott ki az irodalmi életben általános megütközést. József Attila évekre elvágta magát a Nyugatban való megjelenés lehetõségétõl s élete végéig a Baumgarten-díjtól.
 
József Attila és a kommunista párt
 
Külön fejezetet érdemel a költõ és a kommunista párt kapcsolatának története, mert sokáig politikai érdekek fûzõdtek ahhoz, hogy homályban maradjon.
 
Valójában József Attila akkori útkeresését és az illegális kommunista párt akkori pozícióját figyelembe véve, elválásuk éppúgy szükségszerûnek mondható, mint egymásra találásuk. József Attilának pedig ki kellett próbálnia ezt a lehetõséget is.
 
Akár a többit is.
 
Még zavartalanul végzi pártmunkáját, amikor a moszkvai Sarló és Kalapács 1931. júniusi számában megjelenik a Moszkvai Proletárírók Szövetsége Magyar csoportjának megbízásából közzétett Platformtervezet, amely azt állítja róla, hogy „a fasizmus táborában keresi a kivezetõ utat”. Kétségtelen, hogy József Attilát igen érzékenyen érintette a megbélyegzés, választ is írt rá, amely kéziratban (és töredékben) maradt. De a Moszkvai Proletárírók Szövetsége Magyar csoportjának véleménye nem volt akkora súlyú, hogy a hazai kommunistáknak figyelembe kellett volna venniük. Nem az emigráció véleményén múlott a költõ és a párt kapcsolata: a hazai kommunistákkal gyûlt meg a baja.
 
De nemcsak a párt szakított József Attilával, hanem a költõ is a párttal, s erre a lépésre nem a sérelmei, hanem elvi meggondolásai késztették. Mindenekelõtt az, hogy a német kommunisták nem fogtak össze a szociáldemokratákkal a nácik ellen s így bûnrészessé váltak Hitler gyõzelmében - ez olyan politikai válságot tudatosított a költõben, ami nyílt vitába sodorta a párttal.
 
Tehát az engedetlen, „fegyelmezetlen” s ráadásul 1931 óta pszichoanalitikus kezelés alatt álló József Attila nem volt elfogadható a szûklátókörû, vakbuzgó, de egyszersmind az illegalitás nehéz körülményei között szigorú konspirációra kényszerülõ mozgalom számára. A költõ szemében viszont a kommunista párt elbukott a nagy történelmi próbatételen Németországban. Az eltávolodásnak megvolt az az esztétikai hozadéka is, hogy a túlságosan propagandaízû verseket a szocialista nézõpontot jóval áttételesebben, bonyolultabb struktúrában érvényesítõ költemények váltják fel (Külvárosi éj, Téli éjszaka, 1932, A város peremén, Elégia, 1933).
 
Válságkezelése: pszichoanalitikus és más orientációk
 
Az illegális kommunista párthoz csatlakozásával csaknem egy idõben került kapcsolatba József Attila a pszichoanalízissel is, ami hasonlóképp sorsdöntõ, de az elõzõnél is mélyebb és - mondhatni - végzetes hatással volt rá. Föltehetõen 1929 végén vagy 1930 elején, egy véletlen találkozást követõen, vált a Szegedrõl ismert Rapaport Sámuel doktor betegévé. Rapaporthoz, aki „a gyomor Freudjának” tartotta magát, mintegy két évig járt analízisbe.
 
Ettõl az idõtõl kezdve rendszeresen olvassa a pszichoanalitikus irodalmat. A lélektant korábban lebecsülõ József Attila most egyre inkább úgy látja: a társadalmi elnyomorodás és elidegenedés nemcsak megszüntetõjét, a forradalmár proletáriátust „termeli ki”, hanem tehetetlen áldozatát, a neurotikus embert is. Következésképp az egyéni lét problémáit (részben) társadalmi determinációból származtató freudi személyiségfelfogás valójában szövetségese a marxista társadalommagyarázatnak, a kettõ együtt teljes.
 
A kommunista párttal való szakítás után a költõ átmenetileg légüres térbe került. Az indulatok erejét jelzi, hogy - mint arra nemrég a József Attila-kutatás felfigyelt - a kommunista párttól nem azonnal vezetett az út a szociáldemokratákhoz: közbeékelõdött egy súlytalan jobboldali epizód. Az 1933 végén, 1934 elején írt Eszmélet címû nagy gondolati költeménye (pontosabban: versciklusa) mintegy összegezése a zsákutcák sorozataként megélt életútnak: olyan összetett módon fejezi ki a disszonáns világállapotot, amilyenre költészetében sem korábban, sem késõbb nincs példa.
 
1933 nyarán magánélete is válságba jut. Június közepén részt vesz az Írók Gazdasági Egyesületének lillafüredi íróhetén, ahol megismerkedik Marton Márta mûvészettörténésszel, s a fiatalasszony szépsége szerelemre lobbantja - így születik meg az Óda, e korszakában ritka, nagy szerelmi költeménye. Szántó Judit féltékenységében öngyilkossági kísérletet követ el, amit a költõ egy barkochba-játék keretében vall meg barátainak. 1934 elején annyira megromlott a kapcsolata Judittal, hogy az év felét Hódmezõvásárhelyen tölti.
 
Az analitikus kezelés abbahagyását József Attila egyre nehezebben viseli el. 1934 tavaszán hódmezõvásárhelyi menedékébõl Rapaport doktornak címzett levelek formájában pszichoanalitikus vallomást ír. Az öngyógyítás hatásosabb módjának bizonyul, hogy összeállítja és megszerkeszti verseinek válogatott gyûjteményét: a Medvetánc december elején kerül a boltokba. Igyekszik új szellemi közösségre találni: 1934 derekán közel kerül a Szocializmus címû folyóirat értelmiségi köréhez, melynek vezetõje a Szociáldemokrata Pártban is meghatározó szerepet játszó Mónus Illés. A lap novemberi számában jelenik meg A szocializmus bölcselete címû írása, amely a folyóirat körére jellemzõ szellemiséget tükröz.
 
1935 elejétõl Gyömrõi Edithez járt analízisre, aki éppúgy, mint a betegségének utolsó korszakában József Attilát kezelõ Bak Róbert hasadásos elmezavart állapított meg. A pszichoanalitikus kezelés ugyan új dimenziókat nyitott meg kései költészete számára, de nem tudott segíteni rajta. Sõt az, hogy viszonzatlan szerelemre gyulladt analitikusa, Gyömrõi Edit iránt, meggyorsította lelki szétesését (ennek költõi dokumentumai a Gyermekké tettél - eredeti címe: Egy pszichoanalitikus nõhöz -, ... aki szeretni gyáva vagy, Nagyon fáj címû versek, valamennyi 1936-os).