Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Megváltás

2010.01.02

Megváltás

 

Hangomat hallgatják a falak,

nézik, ahogy ássák síromat.

Kínokközt szenvedek,

a föld beszívja véremet.

Négy fal közé zártak,

egyszer talán még rám találnak.

Szívemen láncok csörögnek,

kezemen kigyók sziszegnek.

Oroszlánok marcangolják lábaimat,

egy aprócska fény megvilágítja arcomat.

Érzem e kíntól nem szabadulthatok,

s örökre e négy fal rabja maradok.

Hiába közeledik bárki is felém,

eltszítok mindenkit magamtól.

Egy ilyen embert szeretni nem lehet,

ezért én sem szerethetek.

A falak lassan összetörik csontomat,

még hallok egy hangot, amely hívogat.

Tudom e hang a megváltás hangja,

ezért átadom magam e gyönyörű szavaknak,

had vigyenek oda ahová akarnak.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.